A közös zenélés közösségformáló szerepe: pilot kutatás zenetanárok körében

Abstract

A kutatás célja a közös zenélés intenzitása, a csoportkohézió, a közösséghez tartozás élménye és a lemorzsolódás közötti összefüggések vizsgálata volt az alapfokú művészetoktatásban. A pilot kutatásban 25 zenepedagógus vett részt, akik növendékeikre vonatkozó tapasztalataik alapján töltöttek ki egy saját szerkesztésű, Likert-skálás kérdőívet. Az adatok elemzése leíró statisztika és Pearson-féle korrelációelemzés segítségével történt. Az eredmények szerint a közös zenélés intenzitása szignifikáns pozitív kapcsolatban állt a csoportkohézióval (r = .63, p < .001), illetve a csoportkohézió és a közösséghez tartozás élménye között szintén szignifikáns pozitív kapcsolat mutatkozott (r = .57, p = .003). A lemorzsolódási szándék valamennyi vizsgált változóval negatív irányú összefüggést mutatott: szignifikáns negatív kapcsolat volt kimutatható a közös zenélés intenzitásával (r = -.43, p = .033), valamint a csoportkohézióval (r = -.45, p = .025). A közös zenélés és a közösséghez tartozás élménye között nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat. Az eredmények arra utalnak, hogy a közös zenélés elsősorban a csoportkohézió erősítésén keresztül járulhat hozzá a tanulói közösségek működéséhez és közvetetten a lemorzsolódás csökkentéséhez.