PhD disszertációk a környezettudatosságért – „Lehrer-Förster-tandem”

Abstract

Most első ízben lélektől és istenektől megfosztott természetben élünk.” (C. G. Jung) Jogosan felmerülhet a kérdés: Mióta foglalkozunk környezeti neveléssel? A kellő tájékozottság birtokában, azonnal válaszolhatnánk, hogy kezdetektől, hisz az ember „tanítója” a természet volt. Mikor a nevelés eredményei csorbulni látszottak, Rousseau azonnal arra irányította a figyelmet, hogy „Vissza a természethez!” A nevelést, miként az életet, meghatározta a természet rendje. Nem volt ez kétséges a pedagógia önálló tudománnyá válása után sem. A 20. század elején sorra születnek azok az elméletek – a Taine-féle környezetelmélet, a Stern-féle konvergencia-törvény, s a szociálpedagógia – amelyek részletesen elemzik a környezet szerepét a nevelésben. Az alapvető kérdés: mi által fejlődik a „gyermek lelkülete”? Milyen szerepe van az ember, mint személy kialakulásában a veleszületett (öröklött) diszpozícióknak és a környező világnak.