Kultúrközi kalandjaim. Sokk hogy mások mások?

Abstract

Az alábbiakban összegyűjtöttem a kb. 20 év alatt szerzett tapasztalataimat sokféle, eltérő anyanyelvű, különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel, akikkel projektek, vagy más-más célú kiszolgáló szervezetek felépítése során volt szerencsém találkozni. Mindaz amit itt leírok, a saját szubjektív élményeimről, meglátásaimról szól. A leírtak távol állnak attól, hogy akár hipotézisként lehessen megfogalmazni őket, nemhogy tézisként hivatkozzunk rájuk. Mindeközben sikerült szintetizálni olyan megállapításokat, melyeket sokszor alkalmazok bizonyos helyzetekben, segítve a kölcsönös megértést, vagy valamely fél számára az elfogadás kialakulását. Óhatatlan, hogy mindaz amit tapasztaltam a saját kulturális felfogásom szűrőjén ment keresztül, így mint mások is, könnyen eshettem „a nálam az igazság, én csinálom jól” bűnébe, miáltal nem vagyok képes objektíven látni a saját működésemet, annak hibáit. Külön érdekesség, hogy az összes tapasztalatomat nemzetközi angolt használva, ami természetesen nem keverendő össze sem az amerikai natív, vagy a „british” angollal. Így ennek torzító hatása sem elhanyagolható, de talán nem is nagyon jelentős. Némely esetekben a tapasztalatok nem kizárólagosan munkakapcsolatokon alapulnak, hiszen volt alkalmam betekinteni a kollégák személyes életébe is. Ez ki fog derülni, érzékelhető lesz a leírásokból, ha nem is mindig a szavak szintjén, hanem a kapcsolatok jellegéből. Érdekes viszont, hogy ahol személyes kapcsolat is kialakulhatott, az az adott országban nem egyedi eset, inkább a magam részéről ezt is nemzeti sajátosságnak tartom. Ezen a pontom szeretném megjegyezni, hogy bármely esetleg az adott nációhoz tartozó ember számára fájó megállapítás esetében a bántó szándék az ami a legtávolabb áll tőlem! Az évek alatt megtanultam becsülni az egyes nemzetek különbözőségeit, sőt rengeteg extra értéket sikerült éppen a különbőzőségünk okán teremtenünk. A konformizálást, uniformizálást haszontalannak, sőt károsnak tartom. Inkább javaslom, hogy tudjunk nevetni egyes megállapításokon és maradjunk mindannyian másképp egyformák (tisztelettel utalva itt Mérő László: Mindenki másképp egyforma című könyvére). Hozzáteszem: volt egy-két olyan eset ahol olyannyira negatív élményeim voltak, hogy ezek bemutatását inkább kihagytam az írásból. Talán hasznos lett volna bemutatni őket, talán nem, de sem nem írok róluk szívesen, sem arról nem vagyok meggyőződve, hogy a kép amit adnék ne lenne túlzottan elfogult, így használhatatlan. Maradtam inkább a pozitív élményeknél, megőrizve azt a motivációt, inspirációt ami egy egyetemi beadandó dolgozat adott. Külön dolgozatot lehetne írni abból, hogy milyen hatalmas hozzáadott értéke van annak, hogy egy kötött, strukturált oktatási rendszer feladatainak köszönhetően az ember rendszerezi, rendszerbe szedi a tudását. Végül de nem utolsósorban szeretném hangsúlyozni a saját szakmai nézőpontomból eredő sajátosságokat! Jómagam Enterprise Architektként dolgozom, s mint ilyen sokféle emberrel, feladattal találkozom.