Tartalom és módszer koherenciája a pedagógiai gyakorlatban

Abstract

A tananyag átadására irányuló ismeretközpontú szemlélet fellazulásával (a romániai magyar anyanyelvű oktatásban a kilencvenes évekbeli tanterv- és tankönyvfejlesztéssel kezdődően, illetve az osztálytermi gyakorlatban a kísérletező tanároknak köszönhetően jóval korábban) az oktatás mindennapi gyakorlatát is befolyásolták az új pedagógiai, szaktudományos és tantárgypedagógiai nézetek. A didaktikai/módszertani kultúra fellendülése, az elméletellenes, biztos és bevált „receptek” iránti igény viszont annak a módszercentrikus gondolkodásnak és gyakorlatnak is kedvez, amely a tanítási/tanulási módszerek fetisizálásával időnként megfeledkezik arról az alapvető szabályról, miszerint nem a módszertani és a technikai bravúr az elsődleges, hanem a tanuló gyermek és a megértendő tartalom. Elmélet és módszer, tartalom és módszer koherenciájának fontosságát hangsúlyozza az előadás, amely példáival a romániai magyar anyanyelvi oktatás kontextusába ágyazottan tanórai megfigyelésekre támaszkodik.