A mesterséges intelligencia Stanisław Lem életművében

Abstract

1956 óta számtalan eszközt és programjukat nyilvánították mesterséges intelligenciának. A "robot" szó is hasonló jelentésváltozáson ment keresztül 1922 óta. A sci-fi író 46 éven át írta novelláit és regényeit a mesterséges intelligencia és az ember kapcsolatáról, végül élete végén ezek egy összefüggő gondolathalmazba integrálódtak. A mai tudósok és fejlesztők nem foglalkoznak a mesterséges intelligencia etikai vonatkozásaival, amelyekhez Asimov írásai adják a fő iránymutatást. A XXI. században a szoftverek elképesztő fejlődésen mennek keresztül, a velük kapcsolatos szabályozás azonban gyermekcipőben jár, etikai és jogi értelemben is.

Since 1956, countless devices and their programs have been declared to be artificial intelligence. The word “robot” has undergone a similar change of meaning since 1922. Lem devoted a significant part of his entire life's work to publishing his ideas on robotisation, cybernetics, and self aware machine intelligence, which he described as homeostatic systems. The technological development of the 21st century is following precisely the same course, making the same mistakes, that Lem, with his characteristic sarcasm, has illustrated in the stories of Trurl and Klapancius. This paper presents the author's key findings for AI developers.