A cikkben egy régi koncepció újjászületésére szeretném felhívni a figyelmet, amely ugyan a 2016. évi NATO csúcstalálkozójának döntései közé tartozott, azonban nem kapott elég figyelmet és így nem vált közismertté. Fontosnak tartom annak megértését, hogy a resilience hogyan erősíti a NATO elrettentésre es kollektív védelemre épülő stratégiáját. Érdemes áttekinteni a biztonsági körülmények változásait is, amelyek életre hívták, majd megszüntették aztán ismét felelevenítettek a koncepciót. A magyar szabályozáson keresztül pedig röviden összehasonlítom a témakörben az EU es a NATO megközelítésbeli különbségeit illetve javaslatot teszek a követelmények összehangolására.
