Béke itthon, béke a világban: a török külpolitika regionalizálódása

Abstract

Jelen dolgozatom az Oszmán Birodalom felbomlását követően kialakult török külpolitikát elemzi, különös tekintettel a kemalizmus és a neo-ottomanizmus közötti átmenetre, Turgut Özal elnökléséig. A Török Köztársaság megalakulásakor Mustafa Kemal Atatürk vezetése alatt az ország rendkívül nehéz geostratégiai helyzetben találta magát: a Török Függetlenségi Háború után a volt oszmán területeket antantcsapatok tartották ellenőrzésük alatt, valamint az ország geopolitikai kihívásokkal szembesült. Atatürk külpolitikája kulcsfontosságú volt Törökország diplomáciájának megalapozásában, elindítva ezzel egy, az országra máig ható irányzatot: a kemalizmust. A dolgozat célja, hogy feltérképezze a kemalizmus alapjain nyugvó török külpolitika alakulását, a Turgut Özal elnöksége alatt bekövetkezett neo-ottomanista váltásig, mindezt Törökország geopolitikai és geostratégiai helyzetének elemzésével, feltérképezve a török diplomácia azon szakaszát, mely során a külpolitika történeti fejlődésével, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködéssel, illetve az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével regionális hatalommá vált.